Szobanövényeink károsítói

Dísznövényajánló 2006. január 31 Találatok: 11813

Egészséges, károsítóktól mentes növényeket tároljunk be! A teleltetésre a növényeket is fel kell készíteni (visszavágás, tisztogatás, károsító mentesítés stb.). Néhány gondozási tanács, amelyekkel egyben növényeink egészségi állapotát is óvhatjuk: – A teleltetés során csökkentsük minimálisra, vagy szüntessük meg a tápanyag-utánpótlást. Ha a növények jó kondícióban vannak, számos csapást túlélnek, a legyengült egyedek azonban hamarabb megbetegszenek. – A teleltetés során a lehetőségeinkhez mérten törekedjünk arra, hogy maximálisan biztosítsuk a növények egyedi igényeinek megfelelő környezeti feltételeket, mert ha ezek (fény, hőmérséklet, öntözővíz) nem megfelelőek, a növényünk előbb vagy utóbb megbetegszik. – Pangó víz: a cserepekben felhalmozódó nedvesség meggátolja a gyökérzet kellő szellőzését. A gyökerek rövid időn belül elrothadnak. Többször kis mennyiségben öntözzünk! – Egyes növényeknél (álló muskátli, ha nem fénymentes helyen teleltetjük) a tél folyamán a vadhajtásokat rendszeresen távolítsuk el, hogy a növény ne gyengüljön le. Ezzel egyidejűleg valamelyest csökkenthetjük, a károsítok megtelepedési esélyeit is. – Fagymentes napokon egy-egy órára szellőztessük ki a helységet. Ez valamelyest gátat szabhat a gombabetegségek terjedésének. – Növényeinket hetente-(kéthetente) vizsgáljuk meg. Minél korábban fedezzük fel a bajt, annál nagyobb eséllyel kezelhetjük azt. Rendszeresen távolítsuk el a lehullott, elszáradt, megsárgult vagy megpenészesedett leveleket. Ezzel csökkenthetjük a megtelepedő károsítók számát, illetve fékezhetjük a terjedésüket. – A beteg növényeket azonnal különítsük el. Ha kevés kártevő van, azokat összegyűjthetjük, letörölhetjük, lemoshatjuk őket. A beteg növényi részeket bizonyos korlátokon belül eltávolíthatjuk. Néha azonban csak a vegyszeres védekezés segít. Nyilvánvaló, hogy lakásban vegyszerezni körülményes. A növényvédő szer megválasztásánál fordítsunk fokozott figyelmet a felhasználás feltételeire, különös tekintettel a forgalmi kategóriára és a munkaegészségügyi várakozási időre. Kártevők Az alábbiakban tárgyalt kártevők és kórokozók gyakran károsítanak szobanövényeken is.

Levéltetvek

Az alábbiakban tárgyalt kártevők és kórokozók gyakran károsítanak szobanövényeken is.

Megjelenésük száraz levegőjű helységben gyakoribb. Általában a rügyeket és a hajtáscsúcsokat szállják meg. Szívogatásukkal gyengítik a növényeket. Ezek a fertőzött növények fejlődésükben visszamaradnak. A károsított hajtások gyakran meggörbülnek, a levelek többnyire besodródnak, összecsavarodnak, esetleg le is hullanak. Közvetett kártételük – a fagyérzékenység fokozásán túl –hogy betegségeket terjesztenek. Mézharmatot ürítenek, ami további fertőzések táptalaja lehet (korompenész). Vírusvektorok is. A teleltetett fajok közül leginkább veszélyeztetett a fukszia, a futó-, az álló-, az illatos-, a díszlevelű muskátli, a selyemmályva, a Bougainvillea, a Citrus fajok, az angyaltrombita, a hibiszkusz, a leander, a gránátalma és a csucsor. Mindenképpen célszerű a díszértékét vesztett részek levágása, mivel ezzel egyidejűleg gyérítjük a kártevőt és újabb kártevők megtelepedését is megakadályozhatjuk. Üvegházi molytetű A növények a molytetvek ürülékétől fényes bevonatúak (mézharmat), amin előszeretettel megtelepszik a korompenész. A levelek fokozatosan elhalványulnak, majd lehullnak. Az imágók (kifejlett rovar) a levél fonákán szívogatnak, a levél érintésekor tömegesen röppennek fel. Apró, fehér legyecskékre emlékeztetnek. Melegigényes faj. Nálunk a szabadban nem tud áttelelni. Szaporodása zárt, fagymentes helyen azonban egész éven át folyamatos. Vírusvektorok. Mindenképpen célszerű a díszértékét vesztett részek levágása, mivel ezzel egyidejűleg gyérítjük a kártevőt és újabb kártevők megtelepedését is megakadályozhatjuk. Kedveli a fuksziát, a futó-, az álló-, a díszlevelű muskátlit, a selyemmályvát, az angyaltrombitát, a hibiszkuszt, a lantanát, a csucsort.

Takácsatkák

Megjelenésük száraz levegőjű helységben gyakoribb. Általában a rügyeket és a hajtáscsúcsokat szállják meg. Szívogatásukkal gyengítik a növényeket. Ezek a fertőzött növények fejlődésükben visszamaradnak. A károsított hajtások gyakran meggörbülnek, a levelek többnyire besodródnak, összecsavarodnak, esetleg le is hullanak. Közvetett kártételük – a fagyérzékenység fokozásán túl –hogy betegségeket terjesztenek. Mézharmatot ürítenek, ami további fertőzések táptalaja lehet (korompenész). Vírusvektorok is. A teleltetett fajok közül leginkább veszélyeztetett a fukszia, a futó-, az álló-, az illatos-, a díszlevelű muskátli, a selyemmályva, a Bougainvillea, a Citrus fajok, az angyaltrombita, a hibiszkusz, a leander, a gránátalma és a csucsor. Mindenképpen célszerű a díszértékét vesztett részek levágása, mivel ezzel egyidejűleg gyérítjük a kártevőt és újabb kártevők megtelepedését is megakadályozhatjuk. A növények a molytetvek ürülékétől fényes bevonatúak (mézharmat), amin előszeretettel megtelepszik a korompenész. A levelek fokozatosan elhalványulnak, majd lehullnak. Az imágók (kifejlett rovar) a levél fonákán szívogatnak, a levél érintésekor tömegesen röppennek fel. Apró, fehér legyecskékre emlékeztetnek. Melegigényes faj. Nálunk a szabadban nem tud áttelelni. Szaporodása zárt, fagymentes helyen azonban egész éven át folyamatos. Vírusvektorok. Mindenképpen célszerű a díszértékét vesztett részek levágása, mivel ezzel egyidejűleg gyérítjük a kártevőt és újabb kártevők megtelepedését is megakadályozhatjuk. Kedveli a fuksziát, a futó-, az álló-, a díszlevelű muskátlit, a selyemmályvát, az angyaltrombitát, a hibiszkuszt, a lantanát, a csucsort.

A túl száraz, meleg teleltető hely kedvez elszaporodásuknak. Szövedékük általában a levelek fonákán és a levélnyelek környékén található meg. A fertőzött levelek színén, a takácsatkák szívásának megfelelő helyen apró, fehéres, sárgás vagy sárgászöld elhalványuló pontok keletkeznek. A szívásnyomok szaporodásával a pontok egybefolynak, és a levél először a főér mentén, majd egész felületén sárgásfehér színűvé válik, végül száradni kezd, és idő előtt lehullik. Zárt helyen, egész esztendőben szaporodnak. A Citrus fajokat, a fuksziát, a futó-, az álló-, a díszlevelű muskátlit, a selyemmályvát, a törpepálmát, az angyaltrombitát, a díszbanánt, a hibiszkuszt, a lantanát, a leandert, a csucsort, a kínai kenderpálmát, vagyis szinte mindent kedvelnek. A növényeket állítsuk hűvösebb helyre.

Pajzstetvek

Száraz, meleg környezetben érzik jól magukat. Leggyakrabban a levelek fonákán és a hajtásokon szívogatnak. Ragacsos váladékuk (mézharmat) kedvező táptalajt nyújt a gombáknak pl.: korompenésznek, ami még tovább rontja a növény megjelenését és kondícióját. Mindenképpen célszerű a díszértékét vesztett részek levágása, mivel ezzel egyidejűleg gyérítjük a kártevőt és újabb kártevők megtelepedését is megakadályozhatjuk. Kedvencei közé tartoznak: a Citrus fajok, az agávé, a kefevirág, a cikász, a mirtusz, a leander, a Washington-pálma, a kínai kenderpálma. {mospagebreak }

Viaszos pajzstetvek

Szintén a túlságosan száraz, meleg helyen történő teleltetés kedvez elszaporodásuknak. Elsősorban a levelek fonákán és a levélhónaljakban, rendszerint csoportosan található, vattaszerű képződmények utalnak jelenlétükre. A nőstények fehér viaszváladékkal borítva helyezik el tojásaikat. Lakásban egész éven át zavartalanul szaporodhatnak. Károsításuk a fertőzött növény gyengülését, végső esetben pusztulását is okozhatja. Kedvelik az agávét, a cikászt és a hibiszkuszt. Mind a pajzs-, mind a viaszos pajzstetevek vírusvektorok. Megfigyeléseink szerint telelő helyen különösen a virágzás alatt vagy közvetlenül azt követően szoktak megjelenni. Ezért meggondolandó, melyik fajt hagyjuk a telelőhelyen virágozni. A telelőhelyek nagy része nem túl ideális. A virágzás ilyenkor sok esetben a növények kondícióját csak tovább rontja.

Tripszek

A túl száraz, meleg teleltető hely kedvez felszaporodásuknak. A levelek színe ezüstösen csillogó vagy sárgán márványozott, a fonáka pontszerű ürülékcseppekkel tarkított. A bimbókat, virágokat szívogató tripszek kárképe torzulásban, elszáradásban nyilvánul meg. Színes virágokon kísérő vagy önálló tünet lehet még a szíváshelynek megfelelő pontszerűbb, majd kiterjedtebb elhalványulás. A zárt helyeken élő fajok szaporodása télen sem szünetel. Egy nemzedéke védett helyen 3-4 hét alatt fejlődik ki. Felismerésük nem nagy ördöngösség. A vizsgálandó növényt vagy növényi részt ütögessük fehér papírlaphoz, mert a sima papíron mozgásuk révén könnyen észrevehetők még a fehéres lárvák is. Leginkább veszélyeztetett faj a kálla. A növényeket tartsuk hűvösebb és nyirkosabb körülmények között.

Kórokozók

Muskátli rozsda

Csak az álló muskátlin fordul elő. Hazánkban ez a gomba szabadföldön nem képes áttelelni. Többnyire teleltetőben megfertőződött és kitárolt növényeken illetve az itt szedett dugványok fertőződhetnek, illetve fertőzhetnek tovább. A levelek színén 5-8 mm nagyságú, sárga foltok láthatók, míg a fonákán koncentrikus körben sorakoznak a szóruszok (szaporítóképletek). Idővel a beteg foltok összefolynak, a levél elszárad, a növény felkopaszodik, díszítő értéke elveszik, virághozama minimális lesz. A beteg muskátli leveleket le kell szedni. A fertőzés korai megállapítása érdekében a növényeket folyamatosan ellenőrizzük.

A muskátli xantomónászos betegsége

Ezzel a betegséggel a muskátli tövek, az esetek többségében még a szabadban megfertőződnek, de a tünetek sokáig rejtve maradnak. Az álló muskátlik erősen, míg a futó muskátlik csak gyengébben fogékonyak rá. A sötétben teleltetett álló muskátli tövek leromlását sokszor a hosszantartó télnek tulajdonítjuk, pedig az esetek egy részében mindenképpen ez a baktérium okolható legyengülésükért, illetve pusztulásukért. A betegség két jellemző tünettípusa a levélfoltosság és a szárrothadás. A leveleken általában a levélszéltől kiinduló foltokat láthatunk. Közepük megbarnul, szélük sárga, a foltok összeolvadnak, végül a levél leszárad. Esetenként a foltosság az érközökben terjed. Az elhalás a levélnyélre is átterjed. A száron egyre növekvő, sötétbarna, majd fekete foltszerű elhalások keletkeznek. A szár nedves, nyálkás, rothadó. Nedves viszonyok között a beteg növényi részeken csillogó baktériumnyálka válik ki. Hatékony védekezésként csakis a megelőzés említhető. Csakis egészséges töveket teleltessünk. Ne csak a vegetációban, hanem a téli pihenő időszakban is tartsuk őket szellősen. Az öntözővizet a talajra juttassuk. Télen mindenképpen, de nyáron is inkább szárazabban tartsuk a töveket. A dugványokat lehetőleg kézzel szedjük, és mindenképpen egészséges növényekről. A dugványozás időpontja otthon inkább korán, augusztusban legyen, hogy a gyors gyökeresedés feltételei adottak legyenek. Amennyire csak lehet, kerüljük a sebzéseket.

Szürkepenész

Magas páratartalom mellett, inkább hűvös télikertekben okoz gondot. A legtöbb esetben szürkés bevonatként jelentkezik a leveleken, virágokon. A levél rothadni kezd. A beteg növényrészeket távolítsuk el. A növényt helyezzük világosabb, szellősebb és kissé alacsonyabb páratartalmú helyre. Különösen érzékeny erre a betegségre a teleltetés során is a fukszia és a futó muskátli. Az otthon, zárt helységben történő növényvédő szeres kezeléseknél az óvórendszabályok betartása még inkább fontos. Forrás: ONTSZ