Díszfák és díszcserjék metszése

A gyümölcsfákhoz és a szőlőhöz hasonlóan a díszfák, díszcserjék metszésére is a tél vége a legmegfelelőbb időpont. Ilyenkor már láthatók a téli fagykárok és attól sem kell tartani, hogy a visszavágott ág, vagy vessző visszafagy. Lényeges különbség viszont a haszonnövényekhez képest, hogy a díszfáktól, díszcserjéktől nem várunk egyenletes és jó minőségű terméshozamot. Egyetlen fontos elvárás, hogy legyenek életerősek, egészségesek: legyen szép formájuk, lombozatuk, virág-vagy terméspompájuk.

Hogyan metsszünk?

A hajtást és a vesszőt közvetlenül a rügy fölött vágjuk el. A vékonyabbakon a metszlap a vesszőre merőleges vagy kissé ferde legyen. Minél vastagabb a hajtás vagy vessző, annál ferdébbre vágjuk. A metszlap a rüggyel ellentételes oldalon, a rügy aljával egy vonalban kezdődjék és közvetlenül a rügy csúcsa fölött végződjék. Ügyeljünk, hogy a rügy felett nagy csonk ne maradjon, csak az üreges szárú vagy vastag bélszövetű vesszőket (gyöngyvirágcserje, rózsa, bodza) a beszáradás miatt hagyjuk kissé hosszabbra. Arra is vigyázni kell, hogy a metszlap ne menjen a rügy alapjánál mélyebbre, mert a rügy kiszárad.

A,b= helytelen C= helyes

Ha egy ágat, gallyat vagy vesszőt tőből kell eltávolítani, akkor azt ággyűrűre vágjuk vissza. Minden elágazásnál egy kis gyűrű alakú képződmény veszi körül az ágat. Visszavágáskor ez az ággyűrű feltétlenül maradjon meg és közvetlenül annak szélénél történjen a vágás. Ha az ággyűrűt megsértjük, akkor nagyobb lesz a seb, ha pedig az ággyűrűnél csonkot hagyunk, az nem forr be.

A= helyes b,c= helytelen

A legtöbb növény felfelé igyekszik nőni, ezért a legerősebb hajtás mindig a legmagasabb részen, tehát a vessző végén lévő csúcsrügyből vagy ahol az nincs, akkor a legfelső oldalrügyből fejlődik ki. Az ez alatt lévő rügyekből gyengébb hajtás lesz, a legalul levők pedig nem hajtanak ki, „alva” maradnak. Néhány faj csúcsrügyéből virág fejlődik (vadgesztenye, rododendron, orgona), ilyenkor az alatta vagy a mellette lévő rügyből nő a hajtás. Általános szabály, hogy a fejlett rügyből erőteljesebb hajtás lesz, mint a gyengébből. Ezért igyekezzünk a metszés helyét úgy megválasztani, hogy a vessző vagy hajtás megmaradó részének a végén jól beérett, erős rügy maradjon. A metszés helyének megválasztásában fontos szerepe van a rügyállásnak, hogy a rügy hossztengelye, a csúcsa merrefelé irányul. Törekedjünk arra, hogy a hajtás vagy vessző csúcsán mindig kifelé álló rügy maradjon.

A rügy helyzet ugyanis meghatározza a hajtás fejlődésének irányát. A korona belseje felé álló rügyből befelé növő hajtás lesz, ahol az beárnyékolva szép virágzatot és színes termést nem hoz. Az oldalirányban álló rügyből pedig a szomszédos vesszőket, ágakat keresztező hajtás nő, amely továbbfejlődve zavarja azokat. Minél jobban visszametsszük a vesszőket vagy gallyakat, annál erősebb hajtások fejlődnek. Ezért a vastagabb vesszőket hosszabbra, a vékonyabbakat rövidebbre vágjuk.

Metszésmódok

A díszfák, díszcserjék metszése alapvetően eltér a gyümölcsfákétól. Ott az elsődleges cél a minél nagyobb terméshozam, a díszfák esetében pedig a növény természetes szépsége a legfontosabb.

A metszés főbb fajtái:

a. indító metszés

b. alakító metszés

c. fenntartó metszés

d. ifjító metszés

e. méretkorlátozó metszés

Mindenki azt szeretné, ha az elültetett növénye minél hamarabb nagyra nőne, díszítene. Ezért a cserjék ágait sem szívesen vágják le, mert azok ezáltal kisebbek lesznek, esetleg nem virágoznak abban az évben. Pedig éppen a szebb bokorforma, a következő évek dúsabb virágzása végett kell az ültetés után néhány évig cserjéink növekedését irányítani. A szép formájú cserje alulról dúsan elágazó, ágai minden irányba egyenletesen elosztottak. Szélessége és magassága arányban áll egymással, belül nem túl sűrű, formája pedig a fajtára jellemző. Az alakító metszéssel ezt igyekezzük elérni.

A bokros cserjék első alakító metszésére az ültetésük utáni első évben, kora tavasszal kerül sor. Először azt nézzük meg, hogy van-e legalább 4-6, tőből induló vesszőjük, s ezeknek megfelelő-e az elosztása. Ha igen, akkor ezeket egy kifelé álló rügy fölött, harmadukra metsszük vissza. Ha az elágazás kevés vagy nem megfelelő irányú, akkor a vesszőket negyedére vágjuk vissza, hogy a gyökérnyak közelében minél mélyebbről törjenek elő a hajtások. A befelé növő, fölösleges vagy rossz irányú vesszőket tőből távolítsuk el.

A metszés hatására erős hajtások fejlődnek, néha túlságosan hosszúak is. Különösen a gyors növekedésű fajok hajlamosak erre, mint a: jezsámen, aranyvessző. Ezeket a nyár elején, kb. június közepén a felére vágjuk vissza. A cserjék ágrendszerének kialakítása sokkal gyorsabb, ha évente nemcsak egyszer, kora tavasszal szabályozzuk a bokrok formáját, hanem június elején és közepén is. Távolítsuk el a befelé növő vagy rossz irányú hajtásokat, így a növény minden energiáját a megfelelő hajtások fejlesztésére fordíthatja. A következő években egyre kevesebbet kell a bokrok formájának alakulásába beavatkozni. Körülbelül 3-5 évbe telik, amíg kialakul a cserjék végleges formája, s azután a fenntartó metszéssel igyekezzünk megtartani a szép alakot és jó virágzóképességet.

Többnyire metszéssel kell elősegítenünk, hogy bokraink évről évre rendszeresen dúsan virágozzanak, a díszes termésük gazdagon teremjenek, s kialakult szép formájúkat folyamatosan megőrizzék. E nélkül a cserjék ágrendszere hamar elöregedne és néhány év után alig virágoznának vagy gyengén teremnének. Nem lehet azonban egységes metszésmódot ajánlani, mert, az a növényfajtól függ és attól, hogy a bokor melyik részén hozza a virágait.

A jobb áttekintés végett ezeket virágképződésük szerint csoportosítsuk mert metszésmódjukat is ez határozza meg.

1. A virágok a törzsön és a vastagabb ágak oldalán jelennek meg. A júdásfa tartozik ebbe a csoportba. Rendszeres metszést nem igényelnek, ha azonban szükséges, elvirágzás után visszavágható

2. A virágok a törzsön és a vastagabb ágak oldalán nőtt, elfásodott rövidhajtásokon, termőnyársakon, törpehajtásokon nyílnak, alkalmanként azonban a vesszőkön is megjelenhetnek. Ide tartoznak a díszalmák, a díszcseresznyék, a galagonyák, a madárbírsek, a japánbirs, az aranyeső, a borbolya, a borsófa, a liliomfa.

Metszéskor arra ügyeljünk, hogy ezeket a rövidhajtásokat, termőnyársakat ne bántsuk, sőt a felettük lévő hajtások nyári ritkításával igyekezzünk minél több fényhez juttatni őket. A hosszabb vesszők felére-harmadára való visszametszésével pedig segítsük elő az újabb rövidhajtások, termőnyársak kialakulását. Erre még lombfakadás előtt kerüljön sor.

3. A virágok a vesszők oldalán, majd teljes hosszában nyílnak. Sok szép kerti cserje tartozik ide: aranyvessző, a korai nyáriorgona, a rózsalonc, a díszőszibarack és a díszmandula Ezek bokrait közvetlenül az elvirágzás után metsszük. Az elnyílt vesszőket felére, negyedére vágjuk vissza, hogy több erős hajtást hozzon, amelyek jövőre dúsan virágoznak. Ilyenkor távolítsuk el az elöregedett, gyengén virágzó ágakat. Ezeket tőből vágjuk ki. Az erős vízhajtásokat is különböző magasságokban vágjuk el, hogy minél több vessző kihajtására késztessük őket. Ha a május végén, június elején virágzó fajokat csak elnyílás után vágjuk vissza, túlságosan rövid idő marad az erőteljes új hajtások kifejlődésére. Ezért ajánlatos, főleg ott, ahol sovány a talaj és az öntözés sem megoldott, az elöregedett ágak és az erőteljes vesszők egy részét még a lombfakadás előtt az előbb elmondottak szerint visszametszeni.

4. A virágok a vesszők csúcsán közvetlenül alatta fejlődnek ki. Néhol már a virágzat is kialakul ősszel, pl. bangita, másutt csupán csak a virágrügyek, pl. orgona, havasszépe. Ha ezek vesszőit kora tavasszal visszametszenénk, a virágzásukat is tönkre tennénk. Ezért e fajokat metszés helyett inkább csak ritkítsuk, egyes águkat, vesszőjüket tőből távolítsuk el, vagy néhány rügyre vágjuk vissza.

5. A virágok az ez évi hajtásokon jelennek meg. Az ide sorolható cserjék legtöbbje nyáron, vagy kora ősszel virágzik, s a virágok a hajtás csúcsán, az oldalán lévő levelek hónaljában vagy rövid oldalhajtásokon nyílnak pl. nyári orgona, mályvacserje. A nyugalmi időszakban bármikor metszhetők. A vesszőket vagy tövig visszavágjuk, vagy csak rövid csonkot hagyunk, hogy minél erősebb hajtások induljanak.

Az orgona rügyei keresztben átellenesek, ezért a vessző felső részén mindig két hajtás indul, így villás elágazódás jön létre. Kora tavasszal a két vessző közül az egyikhez nem nyúlunk, ez fog abban az évben virágozni. A másikat egy alsó kifejlett rügy párra visszavágjuk. Az ebből kifejlődő két hajtást a következő évben az előbb elmondottak szerint megmetsszük, az előző évben elvirágzott vesszőt pedig tőből eltávolítjuk. Ennek a metszésmódnak az az előnye, hogy bár kevesebb, de nagyobb virágbugákat kapunk, s a bokor sem nő túl magasra.

A cserjék fenntartó metszésénél említettük a metszési kategóriákat 1-5-ig. Az egyes csoportok azonban nem különülnek el élesen egymástól, hanem sok faj két vagy többféle módon hozza virágait. Például a díszcseresznyék virága nemcsak termőnyársakon jelenik meg, hanem a vesszők alsó részén lévő rügyekből is fejlődhet.

Növénynemzetség kategória

Aranyeső (Laburnum) 2.

Bangita (Viburnum) 4.

Barátcserje (Vitex) 5.

Bazsarózsa (Paeonia) 4.

Bodza (Sambucus) 3.,5

Boglárkacserje (Kerria) 3.

Borbolya (Berberis) 3.

Cserszömörce (Cotinus) 5.

Fagyal (Ligustrum) 5.

Galagonya (Crataegus) 2.,3

Gyöngyvessző (Spirea) 3.,5

Gyöngyvirágcserje (Deutzia) 3.

Havasszépe (Rhododendron) 4.

Hóbogyó (Symphoricarpos) 5.

Hortenzia (Hydrangea) 5.

Japánbirs (Chaenomeles) 2.

Jázmin (Jasminum) 3.,5

Jezsámen (Philadelphus) 3.

Kecskerágó (Euonymus) 2.,4

Liliomfa (Magnolia) 2.,4

Lonc (Lonicera) 1.,2.,3.

Madárbirs (Cotoneaster) 2.,3

Narancseper (Maclura) 3.

Nyáriorgona (Buddleia) 3.,5

Orgona (Syringa) 4.,5

Ostorménfa (Viburnum lantana) 4.

Pimpó (Potentilla) 5.

Rózsalonc (Weigela) 3.

Tamariska (Tamarix) 3.,5

Zanót (Cytisus) 3.,4

Ritkán van szükség rendszeres metszésükre. Beavatkozni csak akkor kell, ha túl nagyra nőttek Ilyenkor majdnem mindegyiket bárhol vissza lehet vágni. A túl magasra növést azzal is megakadályozhatjuk, ha a nyár közepén a hosszú hajtásokat visszacsípjük. A túl hosszú oldalhajtásokat is ilyenkor lehet felére kurtítani.

Növénynemzetség kategória

Iszalag (Clematis) 3.,5

Lonc (Lonicera tellmanniana) 5.

Trombitafolyandár (Campsis) 5.

Vadszőlő (Parthenocissus) 5.

Szerkesztette:

Kerékgyártó István

Felhasznált irodalom:

Tóth Imre: Díszfák és díszcserjék metszése

Schmidt Gábor: Növények a kertészetben