Díszfák és díszcserjék metszése

A gyümölcsfákhoz és a szőlőhöz hasonlóan a díszfák, díszcserjék metszésére is a tél vége a legmegfelelőbb időpont. Ilyenkor már láthatók a téli fagykárok és attól sem kell tartani, hogy a visszavágott ág, vagy vessző visszafagy. Lényeges különbség viszont a haszonnövényekhez képest, hogy a díszfáktól, díszcserjéktől nem várunk egyenletes és jó minőségű terméshozamot. Egyetlen fontos elvárás, hogy legyenek életerősek, egészségesek: legyen szép formájuk, lombozatuk, virág-vagy terméspompájuk.

Hogyan metsszünk?

A hajtást és a vesszőt közvetlenül a rügy fölött vágjuk el. A vékonyabbakon a metszlap a vesszőre merőleges vagy kissé ferde legyen. Minél vastagabb a hajtás vagy vessző, annál ferdébbre vágjuk. A metszlap a rüggyel ellentételes oldalon, a rügy aljával egy vonalban kezdődjék és közvetlenül a rügy csúcsa fölött végződjék. Ügyeljünk, hogy a rügy felett nagy csonk ne maradjon, csak az üreges szárú vagy vastag bélszövetű vesszőket (gyöngyvirágcserje, rózsa, bodza) a beszáradás miatt hagyjuk kissé hosszabbra. Arra is vigyázni kell, hogy a metszlap ne menjen a rügy alapjánál mélyebbre, mert a rügy kiszárad.

A,b= helytelen C= helyes

Ha egy ágat, gallyat vagy vesszőt tőből kell eltávolítani, akkor azt ággyűrűre vágjuk vissza. Minden elágazásnál egy kis gyűrű alakú képződmény veszi körül az ágat. Visszavágáskor ez az ággyűrű feltétlenül maradjon meg és közvetlenül annak szélénél történjen a vágás. Ha az ággyűrűt megsértjük, akkor nagyobb lesz a seb, ha pedig az ággyűrűnél csonkot hagyunk, az nem forr be.

A= helyes b,c= helytelen

A legtöbb növény felfelé igyekszik nőni, ezért a legerősebb hajtás mindig a legmagasabb részen, tehát a vessző végén lévő csúcsrügyből vagy ahol az nincs, akkor a legfelső oldalrügyből fejlődik ki. Az ez alatt lévő rügyekből gyengébb hajtás lesz, a legalul levők pedig nem hajtanak ki, „alva” maradnak. Néhány faj csúcsrügyéből virág fejlődik (vadgesztenye, rododendron, orgona), ilyenkor az alatta vagy a mellette lévő rügyből nő a hajtás. Általános szabály, hogy a fejlett rügyből erőteljesebb hajtás lesz, mint a gyengébből. Ezért igyekezzünk a metszés helyét úgy megválasztani, hogy a vessző vagy hajtás megmaradó részének a végén jól beérett, erős rügy maradjon. A metszés helyének megválasztásában fontos szerepe van a rügyállásnak, hogy a rügy hossztengelye, a csúcsa merrefelé irányul. Törekedjünk arra, hogy a hajtás vagy vessző csúcsán mindig kifelé álló rügy maradjon.

A rügy helyzet ugyanis meghatározza a hajtás fejlődésének irányát. A korona belseje felé álló rügyből befelé növő hajtás lesz, ahol az beárnyékolva szép virágzatot és színes termést nem hoz. Az oldalirányban álló rügyből pedig a szomszédos vesszőket, ágakat keresztező hajtás nő, amely továbbfejlődve zavarja azokat. Minél jobban visszametsszük a vesszőket vagy gallyakat, annál erősebb hajtások fejlődnek. Ezért a vastagabb vesszőket hosszabbra, a vékonyabbakat rövidebbre vágjuk.

Metszésmódok

A díszfák, díszcserjék metszése alapvetően eltér a gyümölcsfákétól. Ott az elsődleges cél a minél nagyobb terméshozam, a díszfák esetében pedig a növény természetes szépsége a legfontosabb.

A metszés főbb fajtái:

a. indító metszés

b. alakító metszés

c. fenntartó metszés

d. ifjító metszés

e. méretkorlátozó metszés